minden pazar,de tényleg…

Hullámzó tengerben úsztam..A bőrömet úgy csiklandozta a levegő,hogy szinte fázott a kezem. Érezni a hullámokat varázslatos élmény. Didergett a kezem,közben a fülem égett,akár az izzó parázs. Még sosem láttam az óceánt,de valahogy ilyen érzés lehet,ahogy a sós víz az emberhez ér. Csak ültem,néztem ki a szemeimen,láttam azokat akik szeretnek. Nem akartam csinálni semmit,csak bámulni az arcukat. Nem gondolkodtam, bizseregtek a gondolataim,majd mint parányi égő csillagok,elégtek úton a szavak forgataga felé. A sejtés,hogy belelátok mindannyiuk lelkébe,ott motoszkált a szemeim előtt,de nem akartam kutatni a szemük fényében,inkább csak elmerültem a színek játékában.
A zene…amint megszólalt,becsuktam a szemem, és csak a dallamra koncentráltam. Zuhanni kezdtem..Nem tudtam megállni,de nem is akartam,élveztem,hogy pillekönnyű testként ereszkedem alá a semmi szárnyán landolva. A távolban egy hastáncosnő mozgását figyeltem,ahogy tekereg a csípője,és kezével milliónyi árnyalatot kever a sötétség palettáján. Ütemre mozgott,ahogy a színek is ütemre keveredtek. A narancs és a piros volt a domináns, de a fekete el akarta nyomni őket..Amikor úgy éreztem, a zuhanás már sok,és nem tudok vele együtt haladni, tekintetemet ismét azokra emeltem,akik velem együtt repültek,és megnyugodtam,hogy körülöttem vannak…Őket bámultam ismét,és egy-két lopott szempár éreztette velem,hogy  kiszakadok a jelen sémájából,és egy különleges spirálba keringek…
Lelassulva szemléltem,ahogy a körülöttem állók,kemény mozdulatai,puhává válnak,és lassan a tárgyakra vigyázva,körvonalaikra figyelve,megtörik a levegő terét,és egy új szellőnek nyitnak utat,amely elveszik a világ fellegeiben,maga után csak parányi morzsáját hagyva,az életnek, amely értelmet adott létezésének….

Tegnap este,egy ordibálásba fulladó “beszélgetésem” volt anyámmal,aminek a végkicsengése az lett,hogy kezeltetnem kellene magam. Pedig anyám azt sem tudja,hogy vagdosom magam,és a kaját nem megeszem,hanem kidobom a szemétbe. Utálom,hogy valahol éheznek,én meg kidobom sunyiban a kaját,de muszály. Jobban vagyok a beszélgetés óta.. Tegnap este beszéltem még egy rég nem látott barátnőmmel,és azt mondta,hogy nem fogom elveszíteni a barátaimat azért,mert egy új lány került a képbe. Az Ex-barátomnak van egy új barátnője..Fel nem tudom fogni,hogy én miért örülök ennek. Komolyan,itt ülök és azon gondolkom,hogy mennyire boldog lehet most,és mennyire boldognak érzem magam attól,hogy ő boldog. Biztos egy nagyon kedves lány és szép,és biztos még sokáig nyúzzák egymást. Remélem… Lehet,hogy még a szülinapomra is meghívom őket.
Holnap megyek le Kecskemétre..Nemrég beszéltem az ottaniakkal,és telefonon keresztül halálra röhögtem magam. Alig várom,hogy szanaszét oltsanak. Egy pici baj van,hogy ott nem tudom elsumákolni a kajálást,mert ők észreveszik,és szétütik a fejem. SZ-ból kinézem,hogy lefog és megtöm,mint egy libát.. Remélem erre nem kerül sor…
Ma megkapom a Volt-os képeket.
Olyan vagyok, mint egy mániás depressziós. Tegnap még meg akartam ölni magam,ma pedig a teljes lelki nyugalommal nézek szembe,és élvezem az életet. Valami tényleg nincs rendben velem…
Nah,megyek biciklizni….Kell egy kis nyugalom.

Jobban vagyok,de belül még mindig őrlődöm. Tegnap éjjel a sírás mögül láttam meg az álommanót..Olyan érzésem támadt,hogy az egyik vállamon egy fekete manó ülne,a másikon pedig a barátaim szeretete. A fekete erősebb,és jobban figyelek rá. Azt súgja a fülembe,hogy adjam fel az egészet. Feladtam volna. Legszívesebben fogtam volna egy marék gyógyszert,és azt mondtam volna,hogy akkor vége. Azon gondolkodtam,hogy ez megoldás e. Hogy mi lenne azután,hogy beszedtem. Tényleg vége,vagy van egy másik hely,ahol előröl kéne kezdenem mindent. Nem lenne erőm ezt újra végigcsinálni. A csuklómat inkább elrejtem…
Fáradt vagyok,hisz alig aludtam.De nem tántorítok egy elhatározásomtól. A szerelemben nem hiszek,ezt ma mondtam.Szerintem hülyeség. És soha többet nem akarok tudni róla. Nem akarok barátot és nem akarok érzelmeket…

Egy örvénybe kerültem.Csak én és a gondolatok tengere.Nem állnak meg és folytogatva elkapják az elmém.Félelmetesen gyors és fullasztó. A kezemen lévő vágások megtelnek sós vízzel és a fájdalomban bízok,mely elnyomja a szívem égését. A belső sebek nem nyugodnak,és egyre erősebben véreznek a tudattól,mely bennem él,és nem hagy létezni. Kínzom a testem,és várom,hogy valaki észrevegye és azt mondja, szeretnék melletted lenni,mert az nekem jó lenne. Nem félne az örvénytől,bár nem tud úszni,de segítene átvészelni a nehezét. Nem kapok levegőt,a táplálkozás illúziója elillant és csak a megnyugtató üresség maradt. A remény,hogy az üresség örök,és nem török meg a súly alatt,ami rám nehezedik. Van valaki aki jobb nálam,jobban úszik és tovább tartja vissza a levegőt. Szebb még elázva is, és jobban szereti mert nem kell neki mentőöv.Egyedül is megy neki.Mindig van jobb nálam,akinem fél és bátor és nem zuhan a tengerbe,mert nem olyan mint én. Megérdemli a szeretetet. Én nem. A szeretet csak egy illúzió amit kergetek,de senki sem akarja megadni. A szeretet fáj és nyomorba dönt. Jobb mint én. Megfulladnék,de lassú és fájdalmas lesz az út odáig.Kés van a mellkasomban ,de mások nem látják. Nem akarom megijeszteni őket,többet érdemelnek egy penge látványánál. Ők úgy látják,hogy a víz alacsony és én tudok úszni,és nem is kell segítség,mert mosolygok és nem is fulladok ,hanem pancsolok a vízben..Vidám vagyok és felhőtlen..Szeretem azt mutatni az embereknek amit látni akarnak. A látszat megszépíti az életet.Hazudni könnyebb,mint igazat mondani….
Szeretek hazugságban élni,az egy szebb élet és könnyebb benne létezni…..

“Az embereknek problémái a fantáziálásból fakadnak. Ha nincs fantáziád,nincs problémád, mert akkor azt veszed,ami ott és akkor adott. Persze akkor nincs románc,mert a románc nem más, mint megtalálni a fantáziád olyan emberekben,akikben ez nincs meg.A barátaim mindig mondják:” Az asszonyok azt a férfit szeretik bennem,aki nem vagyok.”

Mostanában egyre többször van pánikrohamom..Megijedek tőle.Valami nincs rendben és ezt a szervezetem is tudja.Félek attól,hogy egyedül maradok,közben arra vágyok,hogy senki se birtokoljon.Nem akarom,hogy valaki azt higgye az övé vagyok mostantól.Mégis az,hogy ez az elvárás,idegesít.
Az elmúlt 4nap volt életem talán legboldogabb 4napja.Független voltam,szabad..Szórakoztam azokkal akiket nagyon szeretek.Boldog voltam.
Boldog vagyok attól,hogy a Múltam is boldog.Kezd mindenki boldog lenni körülöttem.Már csak a félelmet kell leküzdenem.Nehéz lesz..Annyira gyengének érzem magam a könnyek súlya alatt,hogy az már szinte fáj.Nem tudom feldolgozni.Azt mondják a barátaim,hogy szeretnek,és hiszek is nekik,és sokkal többet jelentenek nekem mint bárki más,de valahogy mégis egyedül érzem magam.
Sokat beszélgetek mostanában Valakivel,aki úgy érzem megért,és akivel ha beszélgetek elmúlik a félelem és csak a nevetés marad. Mindig nevetni akarok..
Járjunk meztelenül a melegben,fetrengjünk a fűben ha kedvünk tartja,együnk vattacukrot ebédre ha megkívánjuk,nevessünk ha szomorúak vagyunk,öleljük  meg azt akit kedvünk tartja,hallgassuk hangosan a zenét akkor is ha másnak nem az a kedvence,üljünk le ott ahol elfáradunk,olvassunk a domb tetején ha süt a nap,locsoljunk vizet magunkra a megállóban ha melegünk van…Miért ragaszkodunk a normákhoz?…
Úgy érzem,ha valakinek odaadom a szívem,a csalódástól már annyi törés lesz rajta,mint a szitán.Inkább úgy védekezem,hogy nem engedek senkit a közelembe.Nem tud fájni,ha csak felületes.Ha csak megkarcolom magam és megfújja egy barát a sebet,máris könnyebben elviselem a fájdalmat.Ha viszont eltörik a karom,azt egyik barát sem tudja orvosolni..Segíthetnek,de a fájdalom elviselhetetlen lesz…
Tudok örülni másoknak,és szeretek másokat boldoggá tenni ha tudok,de én nem tudom magamat azzá tenni..és jelen pillanatban nem is tudom,hogy ezen lehetne e változtatni. Szeretek Warhol-t olvasni,Ő olyan könnyedén vette az életet.Semmiből sem csinált nagy ügyet..A könyvét olvasva sok dolog olyan egyszerűnek tűnik. Az ideák csak hamis képeknek,és az egyéniség látszik igazán fontosnak.
Beszélgettem ma a legjobb barátnőmmel,és amikor a gondolataimat megosztottam vele,csúnyán veszekedtünk,aztán a végén elnevettünk magunkat és azt mondtam:”Szeretek veled veszekedni,mert sosem jutunk dűlőre..”. És ez így van jól,de viccesnek találom,hogy ennyire ,ások vagyunk. Ő mindig nevet rajtam,és én ezt szeretem benne,hogy kineveti azokat a dolgokat,amiket én a problémáimnak nevezek.
Tudjátok honnan tudom,hogy valaki szakított a barátjával? Átfesti a haját,levágatja,megnöveszti,máshogy sminkel,más ruhákat hordd,keres valami újat. Nem tudom,az emberek miért hiszik,hogyha megváltoznak,akkor a gondjaik is eltűnnek.Valahogy úgy érzem,mintha levennének egy jelmezt magukról.Mintha felvették volna X jelmezét és miután kiélték benne magukat,felvesznek egy másik,sértetlen darabot,amit még nem koptatott meg fájdalom és nehézség,és megpróbálnak újra teljesen erősnek mutatkozni.
Mindenki kaméleon, azért változnak,hogy mások ne vegyék észre,és megszerezzék ami őket illeti…

Ma beszéltem a Legjobbal,és kinevetett.Elmondtam neki az elmúlt hónapok kapcsolati összegzését,és hogy mit érzek jelen pillanatban,és piszkosul kiröhögött.Szerinte röhejes vagyok,mert annyira keresek és szenvedek az egyedülléttől.Nem ér kinevetni a szenvedő felet..Bár,belegondolva tényleg vicces vagyok meg szánalmas… Holnap indulás Volt fesztiválra,aztán majd 5-én haza. 7-én meg le Kecskemétre.Húzós lesz…Majd jelentkezem.

Nah,melyik a legjobb ruhám.Hadakozás anyámmal,hogy nem is nézek ki szarul.Meggyőztem,vagy jól imitálja az elégedettet.Útra készen.Warhol a tasiben,MP4 menetkész.Oké,Csáó.Fel a buszra,elengedek egy metrót és már suhanok is.
Hú,fél órával korábban érkeztem,nem baj,várok és olvasok.Merész infókat tudok meg az emberi testről a könyvemből.Meg akarom ismerni Andy Warholt.Egész jól haladok effelé.
Késik 10percet,bizakodón várok,rádobok egy sms-t.Nem elérhető.Felhívom anyut,hogy szarban vagyok.Felcsörizem újra,még mindig nem elérhető.Fél órát várok,lemegyek,hátha lenn van a metrónál.Nincs.Sehol.
Felszállok  köki felé.Sírás kerülget.Nerm ilyennek látszott.Hitegetem magam,de hiába.
Egy lány vagyok,aki szánalmasan várakozott a Kálvin téren,és megalázkodott egy fiú előtt(még ha nem is volt ott).
Egy lány vagyok,aki soha többet nem alázkodik meg, SOHA. Nem fogok,soha többé várni egy fiúra,nem fogok soha többé a kedvére tenni egy fiúnak,kész.Ami volt elmúlt.
Ez itt most egy olyan lány a szobában,aki elővette a kisollót,és újra a csuklójának nyomta,és élvezi a fájdalmat.Nincs vér,csak vörös nyom a csuklón,nincs könny,csak halk visszafojtás az éjszakában.
Talán azért nem jött,mert kövér vagyok..Marad a hallgatás,szégyen,éhség és vagdosás.
Már 13 perce vége a napnak,amikor megaláztam magam. Éljen!Pazar!

Most csak azért jöttem fel,hogy egy eszemefuttatásom leírjam.Nem ismerem a jövőt,és talán jobb is így..Azon gondolkodtam,hogy hogy is működik ez az egész kapcsolat mizéria.Persze,azt vágom,hogy blabla,mindenki keresi a másik felét,de vajon miért ilyen görcsösen és megszállottan.Valahogy minden beszélgetéseben,ha egy régi ismerősömmel találkozok,felmerül a kérdés-és van barátod?- ami talán egyáltalán nem is érdekli. Nem azt  kérdezi,hogy mit olvastál utoljára?,mi a kedvenc számod jelenleg?,mit láttam legutoljára a moziban?,mi a jelenlegi életcélom?,örülök e hogy süt a nap? vagy hogy miként vélekedem a közel-keleti kérdésről? Persze,nem hiszem,hogy kimerítően tudnék beszélni a Közel-keletről,de azért egy próbát megérne…Rengeteg embernek ez az élete.A szerelem,van aki ebből él,hogy helyreteszi a kapcsolatokat.Most pont azon agyaltam,hogy miként is néz ki az elején egy kapcsolat.Szerintem én nem is tudnék randizni.Az más,hogy bulikba összesmárolok valakivel és aznap estére úgy érzem,hogy kellek valakinek,de az ,hogy én kapcsolatot kezdeményezzek valakivel…necces..Kezdjük az elején,még azt is kétlem,hogy valakinek tetszhetek.És most nem vonzalomra gondolok,mert a biológia az más,hanem érdeklődésre.Jesszus,hányszor megkaptam fiúktól,hogy fura vagyok. És hányszor kértem meg őket,hogy pontosítsanak,milyen vagyok én pontosan.-hát,tudod fura,furcsa-kimerítő válasz,alig bírtam felfogni,túl bő…
Ha odajönne hozzám valaki,hogy tetszek neki,és szeretne velem randizni,meglehet,hogy elküldeném a legközelebbi dokihoz.Komolyan,ha én valakivel összejövök,ő tuti,hogy rövid úton rájön,hogy baromságot csinált,és lépne..Annyira nem tudok ilyenkor senkit sem hibáztatni…talán csak szerény személyemet….

Roxanne
You don’t have to put on that red light
Walk the streets for money
You don’t care if it’s wrong or if it is right

Roxanne
You don’t have to wear that dress tonight
Roxanne
You don’t have to sell your body to the night

His eyes upon your face
His hand upon your hand
His lips caress your skin
It’s more than I can stand

(Roxanne)
Why does my heart cry?
(Roxanne)
Feelings I can’t fight
You’re free to leave me, but just don’t decieve me
And please believe me when I say I love you

Yo que te quiero tanto, qué voy ha hacer
Me dejaste, me dejaste
En un tango
En el alma se me fue
Se me fue el corazon
Ya no tengo ganas de vivir
Porque no te puedo convencer
Que no te vendas Roxanne

(köszi Mítikus Redhot-os)

Imádom az Irie Maffia-t! Nagyon tetszett a koncert,annyira jó a reggae/ska. Igaz,tegnap egész nap Anthony hangját hallgattam,de azért néha jól jön egy kis laza-kemény-pörgős  zene is. Most a Moulin Rouge-t nézem.Imádom ezt a filmet.Csupa zene..Nem rég volt a Hair,nem kell gondolom mondani,hogy a kedvenc 3 filmemben benne van. A musical-ek …
Találkoztam az általánosbeli legjobb barátnőmmel,aki egyben csapattársam is volt évekig.Tett egy olyan kijelentést,amivel kissé kiakasztott.Biztos túlzásba viszem,és nem kéne belőle nagy ügyet csapnom,de az a mondata:”A kokain lesz életem legnagyobb élménye..”.Ez így nem jó.Mi az,hogy valakinek a kokain lesgyen élete élménye.A kokain már nem játék.Nem csak egy joint amit elszív titokban az ember,ez már komoly dolog..Remélem rájön…

Moulin Rouge:
“ennyi csak mi tudható,szeretni kell és szeretve lenni jó”
“a szerelem hülyét csinál belőlünk”

Tetszetős idézet:”Kicsit többet ittam a kelleténél….De ki az a Kellete?”
“megyek a kékesre,vinnem kell a pecabotomat mert ott van az ország legmagasabb pontya”